Az Andrássy út végén, a Hősök tere közelében egy különleges történettel rendelkező hévízkút található, melynek múltja szorosan összefonódik Budapest fejlődésével és a gyógyvizek hasznosításával. A kútnak és környezetének története egyaránt jelentős szerepet játszott a város kultúrájában, egészségügyi hagyományaiban és a fürdőkultúra kialakulásában.
A fúrási munkálatok Zsigmondy Vilmos bányamérnök vezetésével indultak el 1868 novemberében, és a célja az volt, hogy találjanak egy olyan természetes forrást, amely segítheti a város gyógyvizes fürdőinek megteremtését. A fúrás hosszú és nehéz folyamat volt, de végül 1877 júniusában 970 méter mélyen sikerült rátalálni a forrásra, amelynek vízhőmérséklete 74 °C-ra emelkedett. Ez az érték különleges jelentőséggel bírt, mivel az ilyen típusú termálvizek kiemelkedő gyógyító tulajdonságokkal rendelkeztek, és lehetővé tették a későbbi városligeti artézi fürdő kialakítását.
Az első ivókút egyszerű szerkezetét 1884-ben egy új, díszesebb építmény váltotta fel, amelyet ismét Ybl Miklós tervezett. Az új kút köré egy Gloriette nevű építmény épült, mely egy 2,5 méter magas, hatszögletű terasz volt, balusztrádos korláttal és két lépcsősorral, amelyek a kúthoz vezetettek. Az építményt egy 24 méter magas zászlótartó rúd koronázta, amely Budapest egyik emblematikus látványosságává vált. A Gloriette nem csupán egy díszes építmény volt, hanem a városligeti fürdőhöz vezető utat is kijelölte, amely tovább erősítette a hely fontosságát a városlakók számára.
A hévízkút jelentősége azóta is megmaradt, és a Hősök tere közelében található emlékkő tiszteleg Zsigmondy Vilmos munkája előtt. A fémlapon lévő felirat említi, hogy a bányamérnök fúrása 971 méter mélyre hatolt, és az így felfedezett hőforrás tette lehetővé a városligeti artézi fürdő létesítését. A felirat különösen hangsúlyozza, hogy a fúrás a tudományos vizsgálatok és az ipari munkák révén jött létre, melyek ma is fontos részét képezik a budapesti fürdőkultúrának.
A fürdő, amelyet kezdetben Artézi-fürdő néven emlegettek, 1880-as évek elején alakult meg. Az első fürdőépületet a városliget területén helyezték el, és 1913. június 16-án adták át a ma ismert Széchenyi fürdő formájában. A fürdő hamarosan a város legnépszerűbb gyógyintézményévé vált, és ma is a legnagyobb és legismertebb fürdők közé tartozik, amely a budapesti fürdőélet szimbólumává vált. Az épület és a környezetében található kút, valamint a gyógyvizek jelentősége a város életében ma is érezhető.
A következő fontos mérföldkő 1936-ban következett, amikor a második kút fúrását végezték el. Ekkor Pávai-Vajna Ferenc irányításával egy újabb, mélyebb forrást találtak 1240 méteres mélységben. Az új kútból feltörő víz hőmérséklete 77 °C volt, amely abban az időben Európa legmelegebb hévízforrásának számított. Ezzel Budapest gyógyvizes fürdői újabb csúcsra értek, és a Széchenyi fürdő, valamint a környező fürdők és gyógyintézmények híre ismertté vált világszerte.
Az Andrássy úti kút és a Hősök tere környéke tehát nem csupán egy emlékezete a múlt eseményeinek, hanem egy élő hagyomány, amely Budapest gyógyvizes és fürdőéletének szerves részévé vált. A híres kút és környezetében lévő emlékkövek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a város ezen területén egyedülálló történeti örökség maradt fenn, amely a mai napig vonzza a látogatókat és méltó tisztelettel ápolja Zsigmondy Vilmos örökségét.